A l'Aquila est: Ahogy a YES bloggerek la'tjak (Hu)

Az Aquilai földrengés: máglyára a boszorkányokkal!

Marion Weckerle (YES Blogger)

Amikor katasztrófa következik be, teljes joggal kérdezzük: előre látható és megelőzhető lett volna-e. Következzék egy rövid összefoglaló a szeizmológia aktuális helyzetéről. Mi is a szeizmológia, a földrengéstan? Az a tudományág, amely a földrengésekkel foglalkozik. Célja kettős: feltárni a Föld belső szerkezetét és mozgását – és ebből következően más bolygókét is–, valamint előrejelezni a földrengéseket.

Mi a földrengés? A földrengések a földkéregben felgyülemlett energia felszabadulásakor keletkező különféle lökéshullámok (P, S és L). Az energiafelszabadulást valamely, a Föld mélyében elmozdult törésvonal okozza. A földrengéseket kísérhetik vulkanikus történések, így a földrengéseket a vulkánkitörések előjelei között tarthatjuk számon.

Ám egy földrengés előrejelzése egyenlő egy találóskérdés feltevésével, noha már számos előjele jól ismert. Például több kisebb földrengés ugyanazon a területen egy erősebb rengés bekövetkeztét jósolhatja – vagy nem. Csupán annyi állítható, hogy egy terület kiemelkedően földrengésveszélyes-e, de egy esemény kiterjedését és bekövetkeztének időpontját csak vajmi kevéssé pontosan lehet előre jelezni. Ez pedig elég komoly probléma. Egy olyan fiatal tudomány esetében, mint a szeizmológia, nincsenek korábbi adatok, amelyek megfelelően jellemezhetnének egy-egy földrengésveszélyes területet. Túl sok meghatározó paraméter együttes hatásával kell számolni, a földrengésgócok pedig a talpunk alatt több kilométer mélységben vannak. Összességében az, hogy egy földrengésnek lesz-e vagy sem romboló hatása az emberi környezetre, számos tényezőtől függ: nemcsak a földrengés erősségétől, hanem a terjedő szeizmikus hullámok típusától, az épített környezetben felhasznált anyagoktól, valamint attól, hogy a lakosság mennyire van felkészülve a veszélyre.

Eljutni egy nap oda, hogy előrejelezhetők legyenek a földrengések, ez minden szeizmológus Szent Graalja. Annak ellenére, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük a veszélyeztetett területeket működésük jobb megértése érdekében, és hogy a plakkok tektonikája a geofizika valóságos forradalmát jelentette a 60-as években, valamint hogy a földrengésbiztos építkezés, a paraszeizmológia hétmérföldes léptekkel haladt előre a huszadik században, azt előrejelezni, hogy egy földrengés mikor, hol és milyen erősséggel fog bekövetkezni – minden erre vonatkozó fantáziadús ötlet ellenére –, ma még lehetetlen. Az egyetlen sikeres előrejelzés az 1975. február 4-i, Haicheng-i (Kína), 7,4-es erősségű földrengésé volt, amely gondos megfigyelés eredménye volt, de szerencse is kellett hozzá. A következő évben egy másik földrengés 600 000 áldozatot követelt…2009. április 6-án, Olaszország közepén egy szeizmikusan aktív területet váratlanul nagy erejű földrengés rázott meg, amelynek 309 áldozata volt. Ebben az évben, egy tizenhárom hónapig tartó eljárás után hét személyt találtak felelősnek ezekért a halálesetekért azzal az indoklással, hogy nem tudták előrejelezni a földrengés erősségét, és ítéltek hat év börtönre, valamint közel 10 millió euró pénzbüntetésre.

Ez az indokolhatatlan ítélet valójában maguk ellen a szeizmológiai kutatások elleni jogi

eljárás volt. Elégtelen ismeretek, nem elegendő számú szakértő, az ember által nem

kontrollálható geológiai események. Egyszóval nem hoz elég hasznot – egy feszített és

zaklatott globális társadalmi-gazdasági környezet megítélésében.

Márpedig a megvádolt kutatók nem voltak sem felelősei, sem okozói ennek a tragédiának. Az olasz kormánynak ahelyett, hogy idejét és energiáját boszorkányüldözésre pazarolja, erőit az emberi veszteségek megelőzésére kellene összpontosítania az oktatás terén (hogyan viselkedjünk földrengés esetén), valamint több erőfeszítésre volna szükség a földrengésbiztos építkezés terén. Talán így a következő földrengés hatása lehetne kevésbé romboló is.